Származás: Hollandia, 2002

Kiadó: Nuclear Blast

Lemezeik:

- 2003 – The Phantom Agony

- 2004 – We will take you with us (DVD)

- 2005 – Consign to oblivion

- 2005 – The Score – An Epic Journey

- 2007 – The Divine Conspiracy

Kislemezek:

- Feint

- Queitus(Silent Reverie)

- Cry for the Moon

- Never enough

- Phantom Agony

Zenészek :

- Ad Sluijter (gitár)

- Mark Jansen(gitár, hörgés, screams)

- Yves Huts(basszusgitár)

- Coen Janssen(szintetizátor, zongora)

- Simone Simons(ének)

- Ariën van Weesenbeek(dob, az albumon)

- Koen Herfst(dob, él?ben)

Vendég :

- Sander Gommans - Death Grunts - Death of a Dream
- Olaf Reitmeier – Akusztikus gitár- Chasing The Dragon - Amanda Somerville – beszéd hang- The Obsessive Devotion - Gjalt Lucassen – „pap” vokál- Living a Lie - Jaff Wade – beszéd hang- Fools of Damnation

Tracklist:

1. Indigo ~ prologue
2. The Obsessive Devotion
3. Menace of Vanity
4. Chasing the Dragon
5. Never Enough
6. La‘petach Chatat Rovetz ~ the Final Embrace 7. Death of a Dream ~ the Embrace that Smothers part VII 8. Living a Lie ~ the Embrace that Smothers part VIII 9. Fools of Damnation ~ the Embrace that Smothers part IX 10. Beyond Belief 11. Safeguard to Paradise 12. Sancta Terra 13. The Divine Conspiracy 14. Higher High (Bonus Track) 15. Replica (Fear Factory Cover) (Bonus Track)

Számomra a 2007-es „év albuma” cím még így 2009-ben sem eldöntött dolog, ugyanis a mez?ny abban az évben kivételesen er?s lemezekkel rukkolt el?. Viszont bárhogy is nézegetem az év toplistáját a hollandok mindenképp kitettek magukért. A Within Temptation, az After forever és az Epica is remekelt.

El?ször is egy pillantás arra, amit akkor látunk, amikor mancsunkba kaparintjuk a lemezt. A borítóról mindenképp elmondható, hogy remekm?. Marketing szempontból. A grafikus nem valószín?, hogy beleszakadt az igyekezetbe, de Simone Simons szemérmes Éva kosztümös képe (kiváltképp az uraknál) kárpótolja a hiányosságot.

A külcsínvizit után jön az els? hangzáspróba, mely a Consign to oblivion-nal történt gyors összevetés után meglehet?sen meglep?, valamint azonnali újrahallgatást követel. És ez nálam így ment tovább még jó párszor, mígnem barátságba sikerült kerülnöm a Divine Conspiracy album csaknem egészével.

A nyitány, mint ahogy azt már az Epicától megszokhattuk, csupa vonós, szimfonikus, majd éles átmenettel tér rá a progresszívebb témákra. Már az els? néhány szám alatt érezhet?, hogy az ex-Trail of Tears-es Helena Michaelsen helyére Simone nem csak az imázsa miatt került, és azért sem, mert az alapító gitáros Mark Jansen(ex-After forever) akkori barátn?je volt :). Bár a dalokat meglehet?sen magasan indítja, rendkívül szépen képzett hangjával egyszer sem érzem, hogy hibázna. S?t mi több, bátorkodom állítani, hogy tehetsége Sharon den Adel, Tarja Turunen, Vibeke Stene, Anneke van Giersbergen és a többi díva méltó versenytársává emeli, s továbbá igen csak ígéretes jöv? felé mutat, hogy mostanra olyan el?kel? produkciókba invitálják vendégszerepelni, mint a honfitárs Ayreon és Kamelot albumai.

Ne feledkezzünk azonban meg a többi tartozékról sem, ugyanis az Epica jóval többet tud felmutatni egy angyalarcú mezzo-szoprán énekesnél. Dalaik épp elég változatosak ahhoz, hogy végig érdekes legyen a lemez. Err?l gondoskodik a két köztes, kizökkent? jelleggel beiktatott lassú szám a Chasing the Dragon és a Safguard to Paradise, melyekben akusztikus gitár, zongora valamint valódi kórus (nem sampler!) adja a kíséretet.

Nekem bejött a gitárok játéka is, a szaggatott riffelés, mely az Oceanborn-Wishmaster albumokra emlékeztet, ám egy helyen egészen dallamtalanságig fajul. A változatosságot biztosítja ezen felül a dobos kivételesen remekbeszabott munkája, aki ritmusváltásokkal, vissza-visszatér? motívumokkal és valami eszméletlenül er?s lábdobbal alapozza meg a nótákat. A mindehhez társuló death metálos hörgések Mark részér?l, a billenty?s kellemes alájátszásai és a szimfonikus kórussal kiegészített részek teszik igazán élvezhet?vé a korongot.

Érdekesség ezen felül, hogy tudtommal az Epica stúdió albumain el?ször egy gitárszóló is elhangzik (Beyond belief), megjegyzend? még a Living a lie vége felé a különlegesen sikeredett latin kórust. Az album zárása sem hagy kívánni valót maga után, fülbemászó, ám mégis er?sen komolyzenei és hatásos.

Összegzés:

A Divine Conspiracy szerintem vitán felül az Epica eddigi legüt?sebb produkciója. Akárcsak az album köré alkotott koncepció, mely szerint Isten a vallások megteremtésével az emberi jellem sokféleségét és egyszersmind hibáinak egyformáságát óhajtotta volt kifejezni/megismerni. Az Ad, Mark, Simone, Yves és Coen által közösen írt számok mind e köré fonódnak. Kiemelked? a klippel is megtoldott, kislemezre kiírt Never enough min?sége, valamint a lassú számok operára hajazó szakaszai.

Végeredményében egyáltalán nem vitatom el t?lük a hirtelen kirobbant sikert, s talán az se véletlen, hogy a Nightwish távozó dívája helyére, Tuomas Holopainen is szerette volna, ha Simone kerül…