Kiadó: Nuclear Blast
Származás: Norvégia, 2001

Lemezeik:
  An Elixir and Existence
  Sirenian Shores (EP)
  Nine Destinies and Downfall
  The 13th Floor

Tagok:
Pilar Giménez García "Ailyn" - ének
Morten Veland - ének, gitár, basszusgitár, billenty?s hangszerek
Michael S. Krumins - gitár
Jonathan A. Perez - dob, percussion
 
Segédlet:
Jan Kenneth Barkved - ének
Stephanie Valentine - zongora

Tracklist:

1. The Path To Decay
2. Lost In Life
3. The Mind Maelstrom
4. The Seventh Summer
5. Beyond Life’s Scenery
6. The Lucid Door
7. Led Astray
8. Winterborn 77
9. Sirens Of The Seven Seas

A 2009-es év el?reláthatóan kivételes mennyiség? új remekkel kecsegtet.
A híresztelések szerint nyár végére készül?dik az Epica és Tarja új albuma,
az év végefelér?l csicseregne a Within házatáján, a Lacuna Coil pedig egyesek
szerint máris stúdióba vonult. Az idei évben azonban már mondhatni lejátszott a nyitány.
A neves n?i fronttal játszó együttesek közül els?ként a Sirenia hozott le új anyagot.

Mostanában már nem számít kuriózumnak, ha egy banda az énekesn?váltással némiképpen sztájlot is újít. A norvég csapat is elkövette ezt a már-már szokványos cserét, amikor Henriette Bordvik távozása után Monica Pedersen lett a mikrofon örököse. Az újdonant hölgyikével hamarjában ki is adtak egy lemezt, mely a Nine Destinies and Downfall címmel látott napvilágot 2007-ben. A csere meglehet?sen drasztikus hatású volt. Az eddigi szimfonikus alapokat központba helyez? zene egy némiképpen popos és jelent?sen könnyebben emészthet? zenekarrá vált.

Monica azonban nem hozta meg a várt eredményt. Saját bevallása szerint a zenét sohasem érezte sajátjának, így elhagyta az együttest, hogy szólóban vagy egy hozzá jobban ill? bandában folytassa a zenélést. A Sirenia ezután elég hamar rátalált a spanyol származású Ailynre, akit végül a három legjobb jelentkez? közül választottak ki. A döntésben a kizárólagos zeneszer?, Morten Veland bevallása szerint szerepet játszott az imázs és group iránti elkötelezettség, mely a közös együttm?ködés szempontjából nélkülözhetetlen. Ailyn hangjában egy új dimenzió ígéretét fedezték fel, mely nem csak elénekelni képes az eddigi dalokat, hanem az új énekesn? saját érzelemeivel tovább is szövi ?ket, tökéletes kifejezésre juttatva Morten elképzeléseit.

A Sirenia már az album megjelenése el?tt sokat nyilatkozott a várható új anyagról. A komoly marketing munkálatok is valami nagyot ígértek, mint ahogy az is, hogy a mainstream szinten is jelent?s Nuclear Blast kiadó vette a technikai hátteret gondozásba. Így került például a keverési utómunkálatok nagy része a méltán neves dán hangmérnök Tue Madsen kezébe.

A lemez sok helyen már a januári debüt el?tt elérhet? volt, ám igazi el?zetesként a Path to Decay jelent csak meg Single formában egy aranyos kis klippel megtoldva. Az album zeneileg nem sok újat hoz, valahogy olyan mintha az el?z? korong második lemezét játszanák. Az indítás igazán er?s, színvonalas. Populáris. Mind a Path to Decay, mind pedig a Lost in Life kislemezre írható darab. Igazán kedvet csinál a folytatáshoz, bár újdonsággal nem kecsegtet. Az eddig megszokott Sirenia szabásmintára kerülnek fel a dalok sorra. Felvezet? prüttyögés, gyorsulás, szaggatott riff, n?ies édes verze, kórus, hörgicsélés, death-black elemek, szimfonikus háttér és néhány finomság, hogy meg tudjuk különböztetni a számokat. De az igazat megvallva valahogy olyan egy kaptafa az egész. Sok számot még így az ötödik hallgatás körül is csak bajosan ismerek fel.

A tagok külön-külön igazán jól teljesítenek. Ailyn hangja bájos, kislányos, gyermeki. Néhol Anette-hez hasonlóan er?tlenség is akad benne, de korántsincs annyira széteffektezve, mint a kollegan? vokálja. Legfeljebb a felh?karcoló magaslatokat nem célszer? kaparásznia, mert azokhoz még képzetlen egy csöppet, de szerencsére a lemezen ezekb?l olyan kevés akad, hogy gyakorlatilag nem zavaró a kísérletezés.
A hölgyikével egyid?ben csatlakozott gitáros Michael S. Krummins Trail of Tears-es múltjával az elvárásoknak megfelel?en remekül bevált. A riffekben már-már progresszív elemeket ad, mindvégig kellemesen dinamikusan és egyszersmind súlyosan játszik. A Tristania egykori vezéralakja, Morten is kitesz magáért. Hol érces-hörg?s, hol károgón mély hangjával tesz egy-egy verzét a dalokhoz, amolyan kötelez? Sirenia elemként, ám -  talán mivel saját nótáit énekli-hörgi - minden hangján érz?dik a szívb?l feltör? érzelmi töltet. Ez teszi ?t számomra az egyik legjobb growls énekessé (valamint a sajátos el?adásmódJ ).

Az album segédletében is nagy nevek állnak. A Tristaniában sokat játszó Jan Kenneth Barkved tiszta férfi énekkel járul hozzá a produkcióhoz, míg a francia származású zongoram?vész Stephanie Valentine néhány kellemes billenty? futammal örvendezteti meg a hallgatóságot.

A jólbevált kórus dicsérete se maradjon el. Bár mostanra lassan rossz klisévé csépl?dik az elem ilyen formájú használata, Morten ezúttal nem vitte túlzásba a variálást. Van ahol szinte azonnal tömegek zengenek (Seventh Summer) néhány helyen pedig az utolsó refrén elé szúrja el?készít?-lassító funkcióval. Összességében bennem egy kis Therion-szer? utóízt hagyott az ilyen machinálás, ahelyett hogy a Nine Destinies... remek szerkesztéséhez hasonlóan ámulatba estem volna.

Említést érdeml? számok közé tartozik a Beyond Life Scenery is, mely lassú, melodikus, elegáns zongorafelvezetése után légies gitárt nélkülöz? n?i hangot domináltató verzéjével ragadott meg. Ha pedig a best szólóról szeretnénk szót ejteni, akkor a Lucid Doorról érdemes beszélni melyben, a gitárjáték egy vegyes kórus és egy könny? verze közé ékel?dik.

Összegzés: Els? hallásra eléggé megijesztett, hogy Ailyn spanyol származású. A déli metál egyszer? más mentalitású, mint a nordikus. Elég csak a Lacuna Coil szenvedélyes zenéire gondolni vagy a Forever Slave spanyol modeljének Lady Angelicának sajátos akcentusára, mely engem egyszer?en elriaszt a zenéjükt?l. Ennek megfelel?en gondoltam, hogy kutyából nem lesz szalonna és éppen olyan félrefazonált lesz az eredmény, mint a Tristania olasz importként betelepített  (Mariengela Demurtas) vokális idegenségével vagy esetleg a Stream of Passion esete fog fennforogni (Marcela Bovio) és a hölgyike kiejtése teszi gyötr?vé a zenét.
Ehhez képest kellemesen csalódtam. A probléma a lemezzel mindössze az önismétlés és a plagizált elemek. Sok helyütt érz?dik a Nightwish és Therion hatása, mely szinte elnyomja a dalok egyéniségét. Látható ezen kívül, hogy széles spektrumú közönségnek szánták a muzsikát. Ennek köszönhet?, hogy amolyan semmi se igazán, de mégis minden került a kásába.
Ha röviden értékelhetek: 10/6.8

A szokásos youtube ajánló:

Path to Decay(official clip): http://www.youtube.com/watch?v=ouZQ7rgAq-I