Kiadó: Sony BMG, DSFA Records
Származás: Hollandia, 1996

Lemezeik:
Enter
The Dance (EP)
Mother Earth(+DVD)  
The Silent Force(+DVD)  
The Heart of Everything
The Black Symphony

Tagok:
Sharon den Adel – ének
Robert Westerholt – ének, gitárok
Martijn Westerholt – szintetizátorok
Ivar de Graaf – dobok
Jeroen van Veen – basszusgitár
Michiel Papenhove – gitárok

Közrem?ködik:
George Oosthoek (Orphanage) – ének
Lex Vogelaar (Orphanage) – gitár
Guus Eikens (Orphanage) – szintetizátorok

Tracklist:
Enter(1997)
1. Restless
2. Enter
3. Pearls of light
4. Deep Within
5. Gatekeeper
6. Grace
7. Blooded
8. Candles

The Dance EP (1998)
1. The Dance
2. Another Day
3. The Other Half (of me)

Running up the Hills(2003)
01. Running Up That Hill
02. Running Up That Hill (live 2003, Amsterdam)
03. Mother Earth (Radio Edit 2, Metropole Orchestra)

Enter. Avagy Belépés.  És valóban err?l van szó. 1996-1997 táján ezzel a lemezzel debütált els?ként a Within Temptation, mely mára világszerte karriert futott be. A kezdeti kicsit esetlen lépéseket ennek megfelel?en hajlamosak is vagyunk elfelejteni. Pedig nem kéne. Igaz ez még nem mainstream és még csak nem is kiforrott m?remek, de talán nevezhetjük zene- vagy metáltörténeti mérföldk?nek és az együttes munkásságának szerves alkotója.

A hollandok els? szerz?désüket egy kisebb/közepes szabású demo-ra kapták, majd jött a promo készítés lehet?sége. A háttér munkálatok gondozását már ekkor a Sony BMG egyik szemfüles producere vette kezelésbe. A nagy névnek megfelel?en err?l az oldalról nem is esik semmiféle csorba a korong kidolgozását illet?en. A banda sem t?nik elégedetlennek a kiadóval, ugyanis mostanra több mint 12 éves biztos kapcsolatban állnak a céggel és nem tervezik a váltást.

Nem így az együttes tagkeretében. A kezd?csapat keménymagja változatlan, tehát Westerholték neve az ?sid?k óta szinonima a Within Temptation szavakra, variálás történt azonban dobok és gitárok mögött.
Vendégszerepl?kb?l is akad néhány. Az els? Within korong elkészüléséhez ugyanis a fél Orphanage hozzájárulása is kellett. Ennek legszembet?n?bb példája George Oosthoek beugrója, aki hörg?s-károgós vokálsegédlettel tesz hozzá a lemezhez.

És most akkor a tracklist, ami szintén megérdemel pár szócskát. A számok javarészében Sharon szerepel boss-szerz?ként. A hatás tehát nagyban hajazik kés?bbi ismertebb munkásságára a Mother Earth albumra. Jócskán szerepelnek fúvósok, vonósok, éteri hangmagaslatok. A hangulat természet közeli, áttetsz?en könnyed, néhol pedig viharos, elsöpr? és k?kemény. Ez utóbbi különösen a George Oosthoek-kal támogatott részekre igaz.

A szokásos Sony hagyomány szerint az igazán nagy slágerek az opusz elején foglalnak helyet. Az els? négy track mindmáig el?fordul koncerteken és bár már modernizálták ?ket, mégis mondhatjuk, hogy eredeti formájukban is szinte teljességgel helytállóak. A Restless lendületes, sodró dallama, Sharon korai, ám már kit?n? vokáljával a mai show-knak is szerves része. Bemutatkozásnak remek. Nem csoda, hogy a kiadó fantáziát látott bennük és azonnal lecsapott a publikálás jogára. A második trekk a címadó Enter. Jóval súlyosabb el?djénél, alapriffje is fogósabb, kemény dobtémával és tetemes energiával operál. Eztán azonban visszavonul a kraft. El?kerül egy szívbemarkoló édes-keser?-kedves dal. Pearls of Light. Az él? fellépéseken el?adott változaton bizony ki szokott törni a sírás-rívás a könnyen pityerg? néz?k soraiban, de az is megeshet, hogy a nóta szépsége a lemezlejátszóból el?törve érint meg bennünket annyira, hogy egeret kezdünk itatni.

De nem marad sok id?nk könnyet törölgetni. Ismét elementáris er?vel csapnak a gitárosok a húrokba és érkezik a Deep Within. Megint egy csapongó hörgéssel t?zdelt koncert remekr?l van szó. Ha esetleg valakinek kedve támadna él?ben is meghallgatni, akkor sem kell bánkódnia. Withinék jó szokása a régebbi lemezekr?l is mazsolázni a livetémákhoz és az Enterr?l mindmáig gyakorta el? is szedik a Deep Withint.

A maradék 4 trekkre azonban nem tudom azt mondani, hogy emlékezetes. Ugyanis nem az. Szimfonikus, gótikus séma és bizony Sharon hangja is csak közepesen teljesít. Nem lehet mondani, hogy rosszul sikerültek, azonban az átüt?ség és egyéniség hiánya érz?dik. Összességében azonban az egész lemez egy bíztató kezdet. Hallottunk már jobbat is (The Phantom Agony- Epica), rosszabbat is (Angels Fall First – Nightwish). Összesen nálam er?s 6ésfeles a tízes skálán.

A korai korszak azonban nem zárult itt le. Egy évvel els? nagylemezük megjelenése után újabb kislemezt és EP-t adtak ki. A The Dance-re teljesen új dalok kerültek fel, míg a Restless single edition-je él? felvételeket és remixeket tartalmaz. A Dance borítójára pillantva ne ijedjünk el a hallgatástól! Lehet, hogy Sharon kékb?rrel csúnya piros-vörös háttér el?tt, furcsa arccal nem a legszebb látvány, ennek ellenére az anyag hallgatható. S?t! Éppen azt juttatja eszembe, amit a cím alapján kell. Táncos alap keveredik kemény hangolással és az énekes hölgy magas regisztereivel. Az összhatás kimondottan kellemes. A megel?z? sikeren felbuzdulva pedig visszahívták még egy nóta erejéig George Oosthoek-ot, aki vállalta is a Other half (of me) károgós sorait. A dal igazán jól sült el. Olyannyira, hogy a 2008-as nagyszabású koncertkiadáson (Black Symphony) is helyett kapott.

A banda történetében ezután csendes pihen? következett. Ki-ki befejezte tanulmányait, egyetemet, konzervatóriumot, majd végre teljes szuflával nekiálltak zenélni. 2001-ben kiadták a Mother Earth-et és mondhatni egy csapásra világhír?ek lettek. Turnéik már átlépték a Benelux államok határait és számtalan helyre hívták ?ket fesztiválozni. A siker lecsengése után, de még miel?tt visszavonultak volna egy újabb dalszerzéssel töltögetett évre, kiadtak egy kislemezt Running up that Hills címmel. Els?re úgy sejtettem, hogy a Mother Earth-re föl nem fért dalokból egy kis ínyencséget készítettek a fanatikus rajongók számára. Ez azonban nem áll helyt, ugyanis egyáltalán nincs benne min?ségi probléma. Egyszer?en csak jobban illik a régi dalok sorába, mint az újak közé. Furcsa egy picit talán, hogy a Mother Earth zárása már mennyire a következ? Silent Force hangulatát idézi és ezzel szemben a kés?bb a kiadott Running up that Hills mégis sokkal inkább az Enterre hasonlít. A dalról néhány szóban annyit, hogy: bombasztikus refrén, fantasy hangulat és népies lágy dallam, keményre kombinálva. Legalább 10/9.5.

Összegzés: Egész ritkán forog nálam az Enter, mégsem egy rosszul sikerült album. Egyel?re bennem még hagy egy kis kett?s-érzetet, melyet azonban a folytatólagos albumok abszolút eltörölnek. Még ha egy kicsit sutácska is mindenképpen benne van a mostani igazán színvonalas gót zene ígérete. Kuriózumként érdekes, aki pedig azt állítja magáról, hogy szereti a Withint, annak kötelez?vé tenném. Csalódni semmiképpen sem kell benne.