Kiadó: Sony BMG, Gun Records
Származás: Hollandia, 1996

Lemezeik:
Enter
The Dance (EP)
Mother Earth(+DVD)  
The Silent Force(+DVD)  
The Heart of Everything
The Black Symphony 

Tagok:
Sharon den Adel - ének
Robert Westerholt - gitár
Martijn Spierenburg - billenty?k
Ruud Jolie - gitár
Stephen van Haestregt - dob
Jeroen van Veen – basszusgitár 

Tracklist:
1. Intro
2. See Who I Am
3. Jillian
4. Stand My Ground
5. Pale
6. Forsaken
7. Angels
8. Memories
9. Aquarius
10. Its The Fear
11. Somewhere
12. A Dangerous Mind
13. The Swan Song
14. Overcome
15. Towards The End
16. The Silence
17. Destroyed
18. Jane Doe

+19. Say My Name(Angles single)

Csaknem háromesztend?s hallgatás után publikálta a holland Within Temptation 2005-ös albumát. A megel?z? Mother Earth opusz már meghozta a csapatnak az ismertséget és elismertséget. Koncertturnéik sem korlátozódtak immár kizárólag a Benelux államokra. Már a második albumnál egyértelm? volt, hogy a mainstream metálzenélés égboltján új csillag készül felragyogni. Nos, a Within egyáltalán nem kapkodta el a dolgot. A hosszan érlelt új lemez azonban végre igazi kimunkált mesterm? s egyszersmind egy egészen új korszakot nyit a goth-metál m?fajában.

Akárhogy is nézzük a korong rászolgált arra, hogy kultuszm? legyen. Szinte slágeres könnyedséget kombinál végig doom és klasszikus zenei elemekkel. A mai szerz?k közül nem egy igencsak mostohán bánik a nagy zenekart megjeleníteni hivatott szemplerekkel, így rontva gyakran egész botrányossá a koncertélményt. A hollandoknak ezzel szemben ezt sikerült valami egészen briliáns módon megoldani. A lemez koncert DVD formában kibocsátott verziója bizonyítja, hogy a csapat profizmusa egyáltalán nem a stúdiók csodaszobáiból származik: él?ben is képesek ugyanazt az elképeszt? show-t hozni.

A várva várt albumra rövid intro hangol rá, majd jön rögtön a koncertek egyik szíve a See Who I Am. Igazi lendületes, csápolós muzsika, a Mother Earth könnyed vidámsága és az új kombináltabb és kiforrottabb hangnem köszön benne remekül vissza. Aztán jön az él? fellépések másik mára elmaradhatatlanná vált darabja a Jillian. Szívbemarkolón érzelmes dal vegyül igazán kivételes szólamokkal. Majd némiképp slágerkedik egyet a banda a Stand My Grounddal. A metálosabb populációnál lehet, hogy a líraiság itt már kiveri a biztosítékot, a lágyabb irányból közelít?knek azonban igazi ínyencség. Mintha f?szerezné a dalt egy kevés rokonság az Evanescence-szel is.

Az igazi lassú darabok sem maradtak le persze a csaknem duplalemeznyi anyagról. A keleties hangzású Pale, a sírdogálós The Swan Song, a popos-klipes Memories, elmélázó Overcome és a könnyfakasztón romantikus Somewhere mellett középlassú trekkek ellensúlyozzák a dinamikus pontokat. Unatkozni még szánt szándékkal sem lehet. Miel?tt még a sok vonós és egyéb szimfonikus gyönyör álomba szenderítene, berobban két fogós, progresszívre alapozott nóta is. A dudorászásra kényszerít? It’s the fear és az Aquarius lendülete színvonalasan lendít tovább a hallgatásban.

Ezután pedig jönnek a bónusztrekkek. Ez az els? pont az albummal kapcsolatban, ami igazi irgum-burgum, ejnye-bejnyét érdemel, ugyanis annyi különböz? módon turbózott verzió került forgalomba, hogy most négy évvel kés?bb sem vagyok benne, hogy mindet sikerült begy?jteni. Pedig érdemes. Legalábbis egy tisztes EP-t megérdemeltek volna a „kimaradt” dalok is. Elég csak a mindmáig él?ben is sokat játszott epikus, a korábbi Dance-re és Other half (of me) – re emlékeztet? Jane Doe-t említeni, mely George Osthoek vendégszereplésével készült vagy egy újabb dinamikus-bombasztikus darabot, a Destroyed-et.

Összegzés: Igencsak meglátszik, hogy a zeneszerzés új kezekbe került. Teljesen új ritmus képletek kerülnek el?, mélyül a leadvokál regisztere és átrendez?dnek az insztrumentális er?viszonyok is. Sharon n?ies, fúvósokat is el?szeretettel szerepeltet? Mother Earth-je után Robert Westerholt és Martijn Spierenburg vette át a munka oroszlánrészét és formálta valami újjá a Within zenéjét. A jellegzetes nyugati precizitással és a klasszikus valamint fantasy elemek tökéletes használatával nálam a The Silent Force csak azért nem a 2004-es év albuma, mert velük csaknem egy id?ben publikálta a Nightwish a kissé túlkomponált Once-t.

Az értékelés azonban ennek megfelel?en: 10/9.8